Egy 2009. évi felmérés szerint minden harmadik magyar vásárolt már az interneten, és egyre többen tesznek így. A netes vásárlás kockázatmentes, ha előre felkészülünk a buktatókra, és betartunk pár egyszerű szabályt.

                  
A világhálón leggyakrabban műszaki cikkeket, könyveket, színház-, koncert- vagy éppen repülőjegyet vásárolunk, és egyre népszerűbbek a legkülönbözőbb termékeket kínáló virtuális árverések is. A webes vásárlással a beszerzést otthonról, gyorsan, szatyor nélkül intézhetjük, ráadásul mi döntünk az átvétel és a fizetés módjáról is. A szkeptikusok szerint azonban az árukról csak egy (remélhetőleg valódi) képet látunk, az eladót nehezebb beazonosítani, ellenőrizni és kiismerni, ráadásul a webes felületen történő fizetés kockázatosabb, mint amikor mi számoljuk le a kápét a boltos kezébe.
Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, ha tisztában vagyunk az internetes vásárlás néhány alapszabályaival. Az első és legfontosabb kérdés, hogy mikor jön létre a szerződés, mikortól lesz egy termék jogilag is a miénk. A netes vásárlás jogi kifejezéssel „távollevők között kötött szerződés”, de az erre vonatkozó szabályok csak a céges webshopokra vonatkoznak, a magánszemélyek közti online piactéri, például a vaterás vásárlásra nem!
A rendelet értelmében a felek közötti szerződés akkor jön létre, amikor a szolgáltató (eladó) a szerződés megkötéséről visszaigazoló e-mailt küld a fogyasztónak, amely tartalmazza a termék megnevezését, árát és a szállítás feltételeit. A visszaigazolásnak 48 órán belül meg kell történnie, különben az eladó mulasztást követ el, így mi is elállhatunk a vásárlástól. Attól tehát nem kell tartanunk, hogy egyetlen kattintással véletlenül megveszünk valamit, és innentől nincs visszaút. Az egykattintásos vásárlás ugyanis az uniós jogba ütközik, és nem érvényes. Ha egy klikkelés után rögtön fizetési felszólítás érkezik, akkor ne a pénztárcánkhoz nyúljunk, hanem a telefonhoz – és tárcsázzuk a fogyasztóvédelmi hatóságot.
Mentsük a menthetőt!
Az internetes vásárlásnál mindig mentsük el a fontosabb dokumentumokat, lépéseket. Ezek közé tartoznak az általános szerződési feltételek (ÁSZF), a szállítási feltételekről szóló tájékoztató, de magáról az online kifizetésről is érdemes egy képernyőképet másolni és menteni (az FN és Prnt Scrn gomb kombinációja megjegyzi a képernyőképet, majd Ctrl + V-vel egy dokumentumba másolhatjuk). Az ÁSZF-t csak minden hatodik vásárló menti el, a többieknek semmilyen dokumentum nincs a segítségére, ha esetleg problémájuk adódik a vásárlás után.
Honnan (ne) vásároljunk?
Vásárláskor ne hagyjuk magunkat elvarázsolni egy weboldal tetszetős külsejétől – érdemes inkább a webshopot, az eladót „lekáderezni”! Ha nem találjuk az oldalt üzemeltető cég nevét, címét, ügyfélszolgálati irodájának címét és annak telefonszámát, az nagyon-nagyon gyanús. (Bizonyos cégadatok feltüntetését jogszabály írja elő.) Nem szerencsés olyan helyről rendelni, ahol csupán egy telefonszám vagy e-mail cím található, ha ugyanis a későbbiekben probléma merül fel, akkor elég nehéz lesz megszorongatni az illetőt.
Ha a webshop megfelel a kritériumoknak, de nincs róla semmilyen információnk, akkor érdemes a neten körbejárni a céget. A keresőprogramok révén gyorsan és különösebb megerőltetés nélkül kinyomozhatjuk, hogy voltak-e komoly fogyasztói panaszok ellenük, folyt-e esetleg a cég kapcsán hatósági vagy rendőrségi eljárás, nem áll-e a vállalkozás netán éppen felszámolás alatt. Ha fogyasztói panaszokkal találkozunk, tegyük mérlegre azok mennyiségét és jellegét, illetve próbáljuk meg kideríteni, hogy a cég mennyire volt együttműködő a problémák orvoslásában. Egyébként az internetes panaszbejegyzéseket is érdemes éppúgy fenntartással kezelni, mint a reklámokat; hiszen nem ismerjük azok valóságtartalmát és motivációit.
Ár
Sokszor a feltüntetett ár miatt döntünk úgy, hogy az internetről rendelünk, de mi van, ha a visszaigazolásban vagy a házhoz szállításkor már jóval nagyobb összeggel találkozunk? A webes kereskedelemben ugyanúgy az áfával növelt árat kötelező feltüntetni (jelen esetben a termék képe mellett), tehát csak olyan helyről rendeljünk, ahol korrekt módon tüntették fel a vételárat. Ha bizalmatlanok vagyunk, érdemes a webes oldalt lementeni (a böngésző bal felső sarkában a „File” menüből kiválasztjuk az „Oldal mentése” funkciót, vagy lenyomjuk a Ctrl + S billentyűkombinációt), így később igazolható, hogy a vétel pillanatában milyen ár volt feltüntetve.
Az árak ellenőrzése során ne feledkezzünk meg a szállítási költségről sem. Ezt a tételt az eladók nem kötelesek az árba beépíteni – nem is teszik –, érdemes tehát végiggondolni, miként és mennyiért jut el hozzánk a termék, mielőtt annak ára alapján fejest ugrunk a megrendelésbe. Általános tapasztalat, hogy a fogyasztók gyorsabban mondanak igent az x forint ár + y forint szállítási díj képletre, mint egy olyan árra, amely magában foglal minden költséget.
Az sem ritka, hogy utóbb kiderül: a termék egy kicsit drágább, mint amennyiért meghirdették. Ennek oka lehet egyszerű elírás is; ám ez legyen az eladó gondja – ő viseli a hiba következményét, és köteles az alacsonyabb áron odaadni a terméket. (Egy hozzászólás: “…köteles az alacsonyabb áron odaadni a terméket…” Ez így nem igaz, csak akkor, ha már létrejött a szerződés a két fél között, ezt pedig az ÁSZF szabályozza. A legelterjedtebb, hogy a szerződés akkor jön létre, amikor az eladó visszaigazolta az árat, a szállítási költségeket és időpontot -és ez nem azonos az automatikus visszaigazoló e-maillel!). Ha nem hibáról, hanem szándékos vevőcsalogatásról van szó, az tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak számít, és a fogyasztóvédelmi hatóságra tartozik.
Fizetés
Legtöbb webshopban lehet online, utánvéttel, csekken vagy utalással is fizetni. Az utalás kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a legbiztosabb, ha egy privát banki felületre vezérelnek minket. Akik ebben nem bíznak, azok tájékozódjanak saját bankjuknál arról, miként tudnak számlájukon elkülönített keretet fenntartani kifejezetten az ilyen utalásos vásárlások számára. Ennek lényege, hogy az adott alszámlákra csak annyi pénzt teszünk, amennyit internetes vásárlásokra szánunk, így történjen bármilyen visszaélés, nem a teljes számlánk kerül veszélybe.
Óvakodjunk attól, hogy nem banki felületen megadjuk a kártyánk 16 jegyű kódját, érvényességi idejét, érvényességi kódját (3 jegyű szám a kártya hátoldalán), az ugyanis önmagában is elég ahhoz, hogy később mások kártya nélkül is használják fizetésre a kártyánkat. A honlapokon szereplő „verified” vagy „secured” feliratok csupán arra utalnak, hogy az adatok küldőjén és fogadóján kívül más nem láthatja azokat, de azt nem garantálják, hogy maga a fogadó biztonságos lenne. Ha csapdába estünk, és visszaélést tapasztalunk, azonnal forduljunk a rendőrséghez. A megelőzés legjobb módszere, ha bankunktól sms-értesítést kérünk minden tranzakcióról, így rögtön megtudjuk, ha illetéktelenek használják a kártyát, és azonnal le tudjuk tiltani.
Nem tetszik, mit tegyek?
A legtöbb aggodalmat sok ember számára az okozza, hogy „vaktában” vásárol, és közel sem biztos, hogy azt kapja, amit vár. Szerencsére a jogszabály lehetővé teszi, hogy a nekünk nem tetsző árut a kézhezvételtől számított 8 munkanapon belül visszaküldjük. És bár a postaköltséget nekünk kell megfizetni, mégsem marad a nyakunkon olyan termék, amely végül nem tetszik, vagy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. (A visszaküldés mellé nem árt pár soros levelet mellékelni, de nem kötelező az indoklás.)
A fogyasztókat gyakran tévesen úgy tájékoztatják, hogy csak eredeti, bontatlan csomagolásban visszajuttatott áru esetén tudják elfogadni az elállási nyilatkozatot, de a jogszabály nem köti ezekhez a feltételekhez a 8 munkanapos elállási jogosultság gyakorlását. Ha ilyennel találkozunk, azt nyugodtan jelezzük a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál. Ha európai uniós cégtől ér minket sérelem, panaszunk megoldásában segíthet az Európai Fogyasztói Központ, de Európán kívül nem sok esélyünk van a nyertes csatára.
Figyelem! A különféle online árverési portálokon (a legismertebb talán a vatera.hu) ez a jogszabály adta lehetőség nem vagy nem minden esetben illeti meg a fogyasztót, illetve könnyen kijátszható. Az internetes piactéren ugyanis nem mindig világos, hogy az eladó magánszemély-e, vagy cég. Előbbi esetében nincs jogszabályi kötelezettség a 8 munkanapos cserére, de egy cég is könnyen kiadhatja magát magánzónak – elég, ha egy megtévesztő felhasználónév mögé rejtőzik, és máris kibújt a jogi kötelesség alól. Mivel az adásvételt biztosító portál nem vállal felelősséget az eladó személyéért és a feltöltött adatok valódiságáért, érdemes csak azokat az ajánlatokat komolyan venni, amelyeknél a létrejövő ügylet kapcsán kipróbálási, megtekintési lehetőséget biztosítanak számunkra.
(Forrás:tudatosvasarlo.hu, familyandhealth.tumblr.com)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.